Anyu 75

Furcsa ezt így kimondani vagy leírni…

Ahelyett, hogy most már ülne szépen otthon, mint sok más nő még csak nem is ilyen idősen, hanem akár évtizedekkel fiatalabb korban, Anyu mindig megy valahová, mindig van valami dolga. Bár most már egy kissé lejjebb vett a tempóból, nem olyan régen még amellett, hogy nyugdíjasként is dolgozott, ellátta a házat, a kiskertjét, Apuról gondoskodott (a szokásos veszekedéseik közepette), amikor tehette, unokázott, a nyolc gyerekből még meglévő négy lánytestvér közül nem a legfiatalabbként, de a legvirgoncabbként tartotta össze a családnak azt az oldalát (most is épp az ország másik végébe utazott az egyik nővéréhez).

A városban nagyon sokan ismerték, ismerik: nem is tudom, hány klubnak, civil szervezetnek a tagja talán még most is: orvosi, természetgyógyászati, pszichológiai, csillagászati és más előadásokon, kiállításmegnyitókon, ünnepségeken vett részt, sőt, még tüntetésen is, a kórházért. A “csajokkal” kirándulni jártak, színházba felmentek néha Pestre is,    Guinness-rekordos húsvéti tojásfát csináltak (ugye, Barcikaiak, jól emlékszem, az volt?), gyerekeknek tartottak kézműves foglalkozásokat, fákat horgoltak körbe, szobrokat mostak le, ruhát gyűjtöttek árváknak, árvízkárosultaknak, szilveszteri buliban hajnali ötig ropták – mikor mi adódott éppen.

Élete egyik nagy pillanata:

2011. augusztus 20: Kazincbarcika polgármestere, Szitka Péter elismerésben részesíti Gerák Andrásné Emikét

Mert Anyunak “mindig kell valamit csinálni, mindig van valami dolog, fiam”. Nem is tudnám őt úgy elképzelni, hogy csak úgy “leül, és mereszti a seggét” – szókimondó az anyám, azt is meg kell hagyni.

Mindemellett még arra is futotta az energiájából, hogy tanfolyamokat végezzen: a női-férfi fodrászat mellett felnőttként szerzett másik szakmát (pedikűrös), gyógymasszázs, reiki, mandala, jogsi, tudomisén. És természetesen bármit megkötött-horgolt-varrt, még télikabátot, hálózsákot is.

Emi fodrász volt az egyik első maszek a környéken, még a hetvenes években lett saját üzlete, és csak nemrég adta vissza az ipart. Néhány hölgyet még ismerek, akik évtizedekig jártak hozzá hajat csináltatni, a talpalatnyi, cicomás kis retró szalonba. Néha még mostanában is hívják, könyörögnek neki a telefonba: “Csak most az egyszer fésüld már be a hajam, Emikém, szombaton lesz az unokám esküvője!”

Hál’ Istennek, az egészsége is megvan ehhez a nagy aktivitáshoz: emlékszem, hogy gyerekkorunkban sokat járt orvoshoz különféle nyavalyákkal, de az utóbbi jónéhány évben (az “évi rendes” megfázásoktól, és egy tüdő-rendetlenkedéstől eltekintve) az orvosok is gyakran csodálkoznak azon, hogy lehetnek valakinek ilyen jók a leletei.

Nagyon jó hangulatban volt, amikor most beszéltem vele; januárban elindul egy számítógépes tanfolyamon, kérdezgeti, hogy milyen laptopot vegyen, és egy kicsit terveket szövögettünk valamire, amiről mindig is álmodozott. (Ez egyelőre a mi titkunk.)

Terveket szövögetni 75 évesen??

Még szép. Hiszen még csak most kezdődik a következő kb. 25 éve – azalatt még mennyi mindent lehet csinálni!

Én pedig, ahogy látom lelki szemeim előtt, ahogy fiatalodik az anyám, és olyan boldog, mint eddig csak ritkán, örömteli izgatottsággal úgy érzem magam, mint egy gyerek.

Gerák Andrea

2016. december 17.

Andrea Gerak Gerák Andrea utazó énekes, fotós, táncos. Figyelme 2008-ban fordult az egészséges életmód felé, rákműtét hatására. Egy nagyfiú büszke anyukája.

 

***************

bandcamp-logo
8767874_640x640.jpeg
Buy photo products
***************
MARADJ VELEM KAPCSOLATBAN
Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s