Egy darab csoki 

Mire képes egy kis darab csoki…

Tegnap délután Bécsnek egy olyan kerületében jártam, ahová turista még csak véletlenül sem vetődik el; egy üzletben akadt dolgom. Utam egy játszótér mellett vezetett, amelynek a járdához közeli sarkában egy 10-12 éves forma kislány ült a rugós kislovon, átölelve a nyakát. Hosszú, szőke haja copfba fogva hullott alá.

“Ráhajol a katona,
Úgy szalad a lovacska”…

Csakhogy ez a falovacska nemhogy sehová sem szaladt, de még csak meg se moccant. Mintha a lányka elaludt volna rajta. Megálltam, mert furcsállottam a látványt: ez a játékszer kisgyerekeknek való, nem pedig kiskamaszoknak. Ráadásul szemmel láthatóan nem a hintázás öröméért ül ott egy ilyen nagylány. Talán csak elfáradt a suliban, és tényleg bóbiskol? Akárhogy is, itt valami nem stimmel.

Eltelt néhány másodperc, mire észrevettem, hogy a nyúlánk kis test rázkódik. Ez a gyerek sír!

Körülnéztem: a játszótér másik végében volt csupán két vagy három kis totyogó az anyukáikkal, mintha a világ végén lennének; ez a tini nyilvánvalóan nem hozzájuk tartozott. A felnőtt járókelők számára pedig aztán végképp nem létezett a tőlük három méternyire síró gyermek, ügyet sem vetve rohantak fontos tennivalók után.

Előszedtem a táskámból a csokit, amit félórával azelőtt vettem (Megvegyem? Ne vegyem? Á, nem kéne… Naaa, azért mégis… Jó lesz!), darabokra törtem, majd bementem a játszótérre a faparipához.

– Szia! Kérsz egy kis csokit?

Meseszép, könnyáztatta kis arc nézett fel rám, mandulavágású zöld szemei pirosban úsztak. Fejrázással válaszolt: Nein. Biztatásomra végül csak elvett egy kockát, halvány mosollyal megköszönve. De a szája hamar újra legörbült.

Megsimogattam a hátát:
– Minden rendben lesz, meglátod! – majd kisvártatva – Tudok valamiben segíteni?

Rövid szünet után elhüppögte, hogy összeveszett a nővérével, aki mindig kitol vele. A barátnői most órán vannak, nem tudja megbeszélni senkivel (ha jól értettem, amit mondott). A kislány egyre derűsebb lett, könnyei is mintha kezdtek volna felszáradni. Már szépen mosolygott, mikor megkérdeztem, hogy kér-e még egy kis csokit, de kedvesen visszautasított, már-már vidáman mutatta, hogy még megvan, amit kapott. Ez volt a pillanat, amikor nyugodtan búcsút vehettem tőle. Még egyszer megsimogattam a hátát:

– Minden rendben lesz! – mire egy hálásabb mosolyt ragyogott rám.

Azért még vissza ráborult a lovacskára, még egy kis szeretgetésre. Mielőtt elhagytam volna a tenyérnyi parkot, odasandítottam, hogy tényleg minden rendben van-e. Ismeretlen, ifjú barátnőm leszállt a lovacskáról, szaladva elindult az iskola felé.

Mire jó, ha van az embernél egy kis csoki!

wp-image-1093374242jpg.jpg

Andrea Gerak Gerák Andrea utazó énekes, fotós, táncos. Figyelme 2008-ban fordult az egészséges életmód felé, rákműtét hatására. Egy nagyfiú büszke anyukája.

 

***************

bandcamp-logo
8767874_640x640.jpeg
Buy photo products
***************
MARADJ VELEM KAPCSOLATBAN
Advertisements

One thought on “Egy darab csoki 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s